Boldogabb lenne az élet, ha nem lennének gondok,

De így a szép, ha csak rád gondolok.

Nem lehetsz az enyém, máshoz húz a szíved,

Tisztában vagyok ezzel, mégis várlak téged…

Hisz elhajóztál, s eltévedtél a döntés tengerén,

Nem tudod, mit érzel, te érző emberi lény.

Nem tudok segíteni, én is csak ember vagyok,

Tele vagyok keserűséggel, de ha veled vagyok, elszállnak a gondok…

Nagyon furcsa érzés, még nem éreztem soha ilyet,

Talán igaz szerelem? Vagy csak szívem sugallja nekem a szerelmet?

Te mást szeretsz, de a szerelmed már halvány,

Miattam van ez? Vagy szíved elrabolta egy ismeretlen lány?

Ezt csak te tudhatod, vagy még te sem,

De az biztos, hogy találkozásunk nem véletlen!

Nem is gondolok arra, hogy mi lenne, ha elmennél,

Hisz a szívem összetörne, s darabokra esne szét.

Kérlek, maradj velem, mert fontos vagy nekem,

Te vagy az a társ, akit eddig kerestem.

Tudom, hogy nem tudod, mit és hogy érzel,

De egy kis türelem, s az idő úgysem vész el.

Csak kéne, hogy maradj, mert másképpen nincs értelme,