j kezdet
Szerelmes voltam idig, azt hittem az vagyok,
De te betoppantl az letembe, s megvltozott ez a dolog.
Nem tudom, mi lesz ebbl, szeszly csak, vagy igaz szerelem?
Taln megnyugszik szvem, s megllapodik lelkem.
Megllapods? Ez rm nem jellemz,
De most mgis gy gondolom, taln te leszel majd a Nagy .
Nem vall rm e valloms egyik sora sem,
Akkor mirt van ez? n is ezt krdezem.
Miattad, s amiatt, amit rzek irntad,
Pont akkor talltam rd, mikor a lelkem mr elfradt.
De szvem ert ad neki, gy nem gyengl el,
Taln benned tallok valami jt, s gy nem adom fel.
Azt, ami oly bnt szmomra, nem hiszek benne,
Annyi szenvedst okozott mr, ha igaz lenne,
Taln jra hinnk, s nem lennk szomor,
Ha bebizonytand, hogy a szerelem nem rossz, egyhang.
Utlom az idt, de trelmesen kell vrni,
Trelmetlensgem s az id mgsem fog kznk llni.
Csak lk, s nzek, mirt vagy nagy hatssal rm,
S hogyan tntetsz el egy rgi sebet tn.
De nemsok te is megbntasz, ez nem pesszimista gondolkods.
Tudom jl, mert pasi vagy, mi lennl ms?!
A fik engem csak bntanak,
Ha szerelmes vagyok, k nem viszonozzk, s ez okozza bnatomat.
Remlem te nem fogsz bntani,
Csak szeretni, lelni, s soha el nem hagyni!
|