ŐK
Van öt ember, számomra nagyon fontosak,
Zenéjük elvarázsol, a szövegük nagyon komolyak.
Ha bánatom van, őket hívom segítségül,
S mielőtt bánatomba elvesznék, eltűnök e világból szőröstül-bőröstül.
Szállok magasan, nem számít már tényleg semmi,
Hogy hol vagyok? Ki vagyok? Nem számít, mert megtanítottak boldogan élni.
A ritmus megragad, felkap, s el nem ereszt,
Mikor Őket hallgatom, minden gondom elszáll, s boldog leszek.
Csak ez, ami számít, a zene: az Ő zenéjük,
Ha nem lennének… mi lenne velem nélkülük?!
Hisz már mániákus lettem,
Csak ez kell már nekem.
Szükségem van rá, kell, mint bagósnak a dohány,
Embernek a levegő, vagy fiúnak a lány.
Ez már nem rajongás, ami a tini-picsák vágya,
Ezek a szövegek megérintenek, s ez volt életem álma.
Ők olyanokról énekelnek, amik már velem is megtörténtek,
Átérzem a fájdalmukat, s szembesítem magam a ténnyel:
Nem vagyok egyedül, itt vannak Ők nekem,
Ha bánatos vagyok, boldog, vagy netán elvesztem a fejem.
Mindig is itt lesznek, nem hagynak el soha,
Várnak, hogy megosszam velük gondolataimat.
Ilyenkor eltűnődőm: Mi értelme az életnek? Miért érdemes élni?
S rájövök: ÉRTÜK biztosan, s zenéjükért égni!
|