Jó, mikor mellettem vagy,

Boldogság önt el, mert szerelemet adsz.

Sugárzik belőled, hogy szeretsz,

De én imádlak, ez ellen semmit sem tehetsz.

Azt mondod ’jó’, s csak nézel tovább,

A szemed megrészegít, így elönt a vágy.

Szemembe nézel, mondani akarsz valamit,

De nem mondod, s ez engem megbolondít.

Miért nem mondod?! Szólj már kérlek,

Csak egy szót mondj, hogy magamhoz térjek.

Szerelmed megőrít, elvesztem a fejem,

Ha veled vagyok, s szemembe nézel, könnyes lesz a szemem,

Közel bújsz hozzám, érzem lélegzeted.

Vállamra hajtod fejed, mint egy kisfiú,

Közben átkarolsz, és úgy nézel rám, mintha csak ez lehetne a kiút,

 Hogy átkarolsz, csókolsz, és szépeket mondasz,

Nem vagy bőbeszédű, s a helyzeten így csak rontasz.

Mikor megkérdeztem, miért?! Fejed lehajtottad,

„Én nem szavakban mondom, hanem tettekben fejezem ki, érzelmeimet” – ezt mondod.

Úgy néztél szemembe, mint még senki más,

S megmutattad nekem, milyen egy igazi milyen egy igazi szerelmes szívdobbanás!