Felejtés
Sosem gondoltam, hogy ez lesz a vége,
A szerelem tüze elmúlik, s hamu marad helyébe.
Álom s valóság, melyik az igazi?
Álomban élni, vagy valóságban hazudni…
Ahogy a szikra pattant, oly hevesen,
Kimerült, s elmélyült a szerelem keservesen.
Hisz elmentél, s nem jössz vissza már,
Romokban hever a szívem, de egy kapu még nyitva áll.
Várja, hogy végre jöjjön a boldogság,
Egy forrás, ami újból sugárzó érzelmeket táplál.
Hisz a vágy, ami izzítja szomjamat,
Egyre éhesebb már, van itt olyan, ki még szeretne tán.
Így elengedlek, hiszen muszáj,
Megszakad a szívem, és közben dúl bennem egy vad viszály…
Halál tengerébe hullatom könnyeimet,
Mert szerettelek, s te elhagytál engemet…
Sosem fogom elfelejteni a te nevedet,
Se téged, se igaz szerelmedet!
|