�n a sz�vemet adtam, neked ez mit sem �r,

Kezemet ny�jtom fel�d, od�ig csak el�r.

De ha nem kellek, l�kj vissza a feled�s m�ltj�ba,

Hogy belevesszek �r�kre a s�t�t hom�lyba.

Maradsz a biztons�g szob�j�ban, egyszer kil�psz t�n,

S majd �szreveszed, hogy ki szeretett t�ged igaz�n.

Nem kell neked a l�ny, ki bizonytalan,

Meghalni k�sz lenne �rted, s szeret majd t�ged holtodiglan.

Tudod, hogy ez a l�ny �n vagyok,

Az �letem, mi�ta elment�l, gy�keresen megv�ltozott.

Nekem nem kell ez a v�ltoz�s, szeretn�lek visszakapni,

S �letem v�g�ig boldogs�gban melletted maradni.

De te t�volodsz, az arcodat elmoss�k az �rnyak,

Kiab�lok, de a s�t�t befogja a sz�mat.

Mint minden �jjel, �rted esedezem az �rnak,

Hogy a r�gm�lt tegnapb�l virradjon fel egy szebb holnap.

Mit is tehetn�k egyed�l, hisz semmim sincs,

Csak a sz�vem �s a sz�m, m�s kincsem nincs.

A sz�vem megszakad, amivel annyira szerettelek,

A sz�m sem ny�lik ki m�r, amivel cs�koltalak, megnevettettelek.

Sosem fogom elfogadni azt, ami annyira f�j,

Hogy itt maradtam, egy m�sik l�ny miatt, ki elhagy tal�n.

Mert nem szeret annyira, amennyire �n szeretlek t�ged,

Lelkem sz�ll fel�d, de miatta sosem �r el t�ged!!!