Ha kérdezik hol vagy, vörös lesz az arcom,

„Nem tudom” – felelem, s a fejem lehajtom.

Hol lehetsz most? A sokoldalú világ egy pontján,

Csak annyit tudok nem velem, valaki mással talán.

Szomorú ez, nem tudok semmit rólad,

Szomjúságom irántad nem olthatja semmilyen ital.

Csak egy nyár van szívemben, a tavalyi nyár,

Mikor együtt voltunk, de vége lett, s egy újabb nyár vár.

Most is itt leszel, tudom jó, s újból átéljük a múltat,

A tóparton sétálunk, s nevetünk nagyokat.

Visszajön ilyenkor megannyi emlék,

A szívemen miattad nagy seb lett, ezért harcolnom kell még.

Lelkem fárad, a sok gond nagy teher.

De hitem oly erős e szerelemben, hogy nem veszek el,

Átélném újra, meg se kérdeznéd, megtenném,

Ez volt a legcsodálatosabb, ami velem valaha is történt.

Veled voltam boldog, neked sírtam más miatt,

Végig itt voltál, s meghallgattad gondjaimat.

Nincs mit tenni, várom a nyarat,

Hogy a tiltott szerelem tegnapjából még lehessen holnap!

Nem ér semmit nélküled se nyár, se semmi,

A szívem jéggé válik, ha nem tudunk együtt lenni!

Kérlek, maradj velem, akár egy éjszakát csak,