Új kezdet
Szerelmes voltam idáig, azt hittem az vagyok,
De te betoppantál az életembe, s megváltozott ez a dolog.
Nem tudom, mi lesz ebből, szeszély csak, vagy igaz szerelem?
Talán megnyugszik szívem, s megállapodik lelkem.
Megállapodás? Ez rám nem jellemző,
De most mégis így gondolom, talán te leszel majd a Nagy Ő.
Nem vall rám e vallomás egyik sora sem,
Akkor miért van ez? Én is ezt kérdezem.
Miattad, s amiatt, amit érzek irántad,
Pont akkor találtam rád, mikor a lelkem már elfáradt.
De szívem erőt ad neki, így nem gyengül el,
Talán benned találok valami jót, s így nem adom fel.
Azt, ami oly bántó számomra, nem hiszek benne,
Annyi szenvedést okozott már, ha igaz lenne,
Talán újra hinnék, s nem lennék szomorú,
Ha bebizonyítanád, hogy a szerelem nem rossz, egyhangú.
Utálom az időt, de türelmesen kell várni,
Türelmetlenségem és az idő mégsem fog közénk állni.
Csak ülök, s nézek, miért vagy nagy hatással rám,
S hogyan tűntetsz el egy régi sebet tán.
De nemsoká te is megbántasz, ez nem pesszimista gondolkodás.
Tudom jól, mert pasi vagy, mi lennél más?!
A fiúk engem csak bántanak,
Ha szerelmes vagyok, ők nem viszonozzák, s ez okozza bánatomat.
Remélem te nem fogsz bántani,
Csak szeretni, ölelni, és soha el nem hagyni!
|