Megvakultam, mert nem láthatlak,

Megsüketültem, mert nem hallhatlak.

Nem tudok szeretni, mert nem vagy az enyém,

Csak feszengek, mert űr van lelkem helyén.

Újra akarok látni, akár téged, akár mást,

Hallani is akarok, akár egy másik vallomást.

Szeretnék szeretni, akár egy másik fiút,

Átélni újra ezt a fantasztikus érzést, így nincs más kiút.

Felejtenem kell az összes rossz dolgot,

Amit te műveltél velem, ami nagyon elszomorított.

Csak a jóra emlékezem már, csókjaidra, ölelésedre,

Szemedre, illatodra, szerelmedre, és arra a sok hülyeségre.

Amit csináltunk, amit szerettünk,

Amitől teljes lett szerelmünk.

Csak tudd, hogy sosem felejtelek el,

Mindig szeretni foglak, még ha nem is hiszed el.

De most már vége, tovább lépek,

Valahol vár még valaki más, akihez újabb emlékeke kötnek majd.

Addig várok, s rád emlékezem,

Megbékéltem, megkomolyodtam, az idő nem vész el.

Találok valakit, aki viszont szeret,