Sokat gondolok egy másik világra,

Boldogabb lenne ott mindenki, nem lenne bánat,

Megszabadulnánk végre e mocskos tájtól,

Csodálva néznénk, ahogy egy szebb világ szemünk elé tárul.

De csak azok elé, akik „normális” emberek,

Bűnözők, gyilkosok ide nem kellenek.

Ezért rossz ez a világ, megromlott, elzüllött,

Az idő gonosz tényező, sok jó embert halálba küldött.

Lassan billen a mérleg, nem lesz egyensúly,

A jó elbukik, s a gonosz lesz az úr!

Hová jut majd az emberiség? Kiírtja magát.

S egy nap minden élő rájön, elkövetett egy hatalmas hibát.

Maga ellen fordult, pedig félreértés volt az egész,

Nem kellett volna háborúzni, nagy volt a tét.

Hogy kéne most változtatni? Mindenki ezt kérdi,

De EMBEREK!!! Ha változtatni akartok, itt lenne az ideje valamit tenni!

Mert mindenki csak dumál, nagy a szájuk,

Ha valamit tenni is kéne ez ügy érdekében, elapad számuk.

Minden ember önző, nagy igazság,

De hát ez az emberi ösztön, mi is lehetne más!?

Politikusok, sztárok, a média ereje hatalmas.

Hazudni is szokás, a mai világ borzalmas.

Az emberek elhisznek mindent, bármit is írnak,

De az emberiség rájön, hibázott, nem hozhatják helyre, bárhogy is sírnak.

Lehet még reménykedni, bár nem tudom minek,

Most már tényleg észbe kéne kapnia mindenkinek!