Nem tudom miért, de mikor velem vagy semmi sem számít,

Nem érdekel senki és semmi, csak te vagy, aki felvidít.

Mikor nem vagy velem, hiányzol, de nagyon,

Csak rád gondolok, hogy elhagyj, azt nem hagyom…

Mert szükségem van rád, az életben maradáshoz te kellesz,

Ha elhagysz, meghalok, lelkileg megfagyok!

Már nem tudok élni nélküled, az életem része vagy,

Megszerettelek, s ha mégis elhagysz, összezavarsz.

Nem szerelem, mert még nem ismerlek,

De ha lehetne, az lenne, csak időre van még szükség.

Majd kialakul, ha eljön az idő,

S akkor majd tudjuk, ez a mi időnk,

És kihasználjuk, csak várni türelmesen, az a fő!

De azt sose feledd, nem rajtam múlott,

Ha elhagysz, csak a te hibád lesz,

Ha meghalok, miattad halok, mert szerettelek, s te nem voltál ott!

Sokszor elhangzik, hogy ’SZERETLEK’, de mit jelent ez?

Továbbra is csak kérdezek…

Mit érzek én valójában? Még egy kérdés… De ki felel?

Nem tudod, főleg te, de még én sem, mert a kérdésre indulat felel.

A lényeg, hogy maradj velem, s ne hagyj el soha,