|
Ml id
Hatalmas kn gytr, fj az elvls,
Minden egyes jszaka csak lom vagy, nem ms.
Nem vagy itt, pedig lenne r alkalmad,
Jjjn valami ms, csak add nmagad.
Hozzmrsz, kmban vagyok,
Megcskolsz, meghalok.
Maradj, csak ezt krem…
De te fejed lehajtod, s mondod: ”Nem rtem,
Hisz itt volt az egsz nap!?
Mit csinltunk? H, de mersz vagy…
Estre velem maradsz? Nem flsz?”
„Ja… hogy te a mumus vagy?”
Mosolygok halkan, s megfog a gondolat,
Lassan nzzk, hogy mlik az id,
Megint ennyi volt? Krdezem, mg
Felm csszik, megragad gyengden,
Ugyan azt rzi, a vgyat oly hevesen.
Nem akar menni, tudom nagyon jl,
A vgy ersebb, gy marad, s ez nekem nagyon j.
De llj… hirtelen megll, csak nz rm csggedten.
Valami baj van, el akar menni, na azt mr nem engedem.
Nem kell semmit mondania, tudom, mit akar,
n csak mosolygok rajta, tudom, hogy ez az egsz mit takar.
Ne!!!… elmegy, hisz otthon mr vrnak r, A gynyr napnak vge szakad, egy csk srolja csak ajkamat!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
