Fel sem fogják, mennyit ér,

Nem tudják megérteni, mi a fő cél.

Azt gondolják csak egy a sokból,

Megtagadják értékét, pedig lényeges sok szempontból.

Van olyan is, akinek nem kell,

S véget vet ennek, mert nem viseli el,

A kínokat, de gyönge emberek azok,

Kik emiatt elveszik maguktól a jót, szánalmasak vagytok.

Nem mindenki egyforma, nem is lenne az jó,

Minden ember döntse el, neki mi az életre való…

Csak egy röpke pillanat, s elszáll, emléke sem marad,

Járj úgy utadon, hogy ne bándd meg minden mondatodat!

Sosem lehet tudni, mikor lesz vége, a hossza mindig testre szabott,

Mindig akkor következik be, mikor a legkevésbé sem várod!

Megértettem az élet lényegét,

Sosem akartam elfogadni ennek szerepét.

De sikerült megértenem végre,

Nem fontos a cél, csak az út, amin végig haladsz érte.

Most már nem félek, mert ha meghalok,