Rosszul vagyok, h�nynom kell,

Szorongok, izzadok, s a torkom remegve nyel.

Bedagadt, ez�rt alig megy le a ny�l,

A sz�vem ott dobog, alig engedi tov�bb.

T�rdelem ujjaimat, remeg az eg�sz testem,

Most, itt �s hirtelen t�rt�nik ez velem.

Szorong�s, ez az �rz�s f�raszt� �s neh�z,

Ha nem �rzed, t�volinak t�nik az eg�sz.

De most itt vagyok, a hasam g�rcs�l,

Mondj�k m�r ki! Hergelem magam, elf�radok a d�ht�l.

Legyek m�r t�l rajta, mert az idegeim nem b�rj�k,

Addig fesz�lnek, m�g sz�trobbanok… nem b�rom m�r.

Felrobbanok bel�lr�l, sz�tszakadok k�v�lr�l,

A fesz�lts�g jele jelenik meg arcomon, mit v�rjak ett�l?

„Mondd m�r, mondd m�r!” csak �l�k, s n�zek,

Vajon bek�vetkezik az ellenkez�je annak, amit rem�lek?

H�zz�k az agyam, k�sz vagyok teljesen,

Legyen m�r v�ge, mert meghalok helyben.

Csak essek t�l rajta, az se sz�m�t, ha rossz lesz,

Megk�nnyebb�l�st �rzek majd, s tal�n a b�nat hege lelkemen ott lesz.

Nagyon ut�lom ezt, az izgatotts�got,

Ha k�ne v�lasztani, a dics� hal�lt v�lasztan�m most.

De az�rt k�v�ncsi vagyok, mi lesz a v�ge,

�r�lni fogok, vagy a b�nat felem�szt �lve?