Egy �rz�s, most cserben hagy

Minden emberi, s ez sakkban tart.

Izzad a tenyerem, a sz�vem kalimp�l,

Torkomban dobog, s csak suttogva besz�l hozz�m:

„F�lsz, mi?” – s�gja egy kis hang,

S gonosz kacaj k�veti, a f�lelem rettegve bel�m fagy.

Ki ez? Csak egy bels� hang s�gja f�lembe egy szavakat?

A f�lelem mondja ezt, itt nem sz�m�t az akarat.

Hi�ba akarom, nem megy ki a fejemb�l,

Megragad, retteg�sben tart, kir�z a hideg ett�l az �rz�st�l.

A h�tam bors�dzik, remeg a kezem,

De csak bebesz�lem magamnak, hogy f�lek szerintem.

M�gsem, valami k�zeledik, mi az? Mi�rt?

Sok k�rd�sre v�rok v�laszt, ez�rt nem �rtem a l�nyeg�t.

Egy �rny�k k�zel�t, a r�m�let beker�t,

Seg�ts�g�rt ki�ltan�k, de a sz�m nem ny�lik.

R�m�lten felsik�tok, s felkelek, mert csak �lmodtam,

�lom volt az eg�sz, de �lmomban meghaltam…

Folyik r�lam a ver�t�k, kapkodom a leveg�t,

Soha nem �lmodtam m�g ilyet ezel�tt.

Megt�rt�nhet ez ak�rkivel, csak �vatosan a l�ptekkel,

Mert ha nem vigy�zol, a f�lelem elnyel.

Mag�ba z�r, m�r nincs vissza�t,

S v�g�l a hat�sa al� ker�lsz, s t�le megbolondulsz.

Mindenki �t�rezte, persze, hogy par�s az eg�sz,

De ha b�tran szembe�llsz f�lelmeiddel, nem olyan neh�z.

Csak ennyi kell, s elt�nik, de nem �r�kre,

Hisz mindig m�st�l fogsz f�lni, ez a sors b�rt�ne.

Ha mindig szembe tudsz n�zni a dolgokkal, hidd el nem v�gleg,

De a f�lelem elt�nik, s b�tors�g �ll a hely�be.