Van �t ember, sz�momra nagyon fontosak,

Zen�j�k elvar�zsol, a sz�veg�k nagyon komolyak.

Ha b�natom van, �ket h�vom seg�ts�g�l,

S miel�tt b�natomba elveszn�k, elt�n�k e vil�gb�l sz�r�st�l-b�r�st�l.

Sz�llok magasan, nem sz�m�t m�r t�nyleg semmi,

Hogy hol vagyok? Ki vagyok? Nem sz�m�t, mert megtan�tottak boldogan �lni.

A ritmus megragad, felkap, s el nem ereszt,

Mikor �ket hallgatom, minden gondom elsz�ll, s boldog leszek.

Csak ez, ami sz�m�t, a zene: az � zen�j�k,

Ha nem lenn�nek… mi lenne velem n�lk�l�k?!

Hisz m�r m�ni�kus lettem,

Csak ez kell m�r nekem.

Sz�ks�gem van r�, kell, mint bag�snak a doh�ny,

Embernek a leveg�, vagy fi�nak a l�ny.

Ez m�r nem rajong�s, ami a tini-pics�k v�gya,

Ezek a sz�vegek meg�rintenek, s ez volt �letem �lma.

�k olyanokr�l �nekelnek, amik m�r velem is megt�rt�ntek,

�t�rzem a f�jdalmukat, s szembes�tem magam a t�nnyel:

Nem vagyok egyed�l, itt vannak �k nekem,

Ha b�natos vagyok, boldog, vagy net�n elvesztem a fejem.

Mindig is itt lesznek, nem hagynak el soha,

V�rnak, hogy megosszam vel�k gondolataimat.

Ilyenkor elt�n�d�m: Mi �rtelme az �letnek? Mi�rt �rdemes �lni?

S r�j�v�k: �RT�K biztosan, s zen�j�k�rt �gni!